Sziasztok!
Elnézést a nagy kimaradásért, igyekszem behozni. Remélem ez a rész is elnyeri majd a tetszésetek. Ha itt jártatok, hagyjatok magatok után nyomot egy kommenttel.
Jó olvasást!
xx Lily
∗ ∗ ∗
- Amy szemszöge -
Szemezgetésünket a pincér zavarta meg. Rendeltünk egy-egy kávét, amit nem sokkal később ki is hoztak. Közben beszélgettünk a közelgő turnéjukról, a bandáról...stb.
Ami a szemezgetést illeti, nem értem miért merengtünk hosszú perceken egymás tekintetében, de nem merem megkérdezni. Egy jó pár órája ülhetünk itt, mivel kezd sötétedni. Megnéztem az időt, és már 17:34 van. Hupsz. Anyuék ki lesznek akadva, ha nem érek vissza időben. Fizettünk, majd Niall kikísért a buszmegállóba, de a busz csak 15 perc múlva jön, és ilyenkor fél óránként jár. Felajánlotta, hogy megvárja velem. Rajtunk kívül senki sem várt a buszra, így meg amúgy sem volt senki a környéken, így Niall-nek nem kellett napszemüvegben lennie. Szótlanul álltunk egymás mellett, míg nem jött a busz. Már szálltam volna fel, de eszembe jutott valami. Anyuék ma meg akarják ismerni Niall-t.
A busz ilyenkor fél óránként jár, de végül nem szálltam fel, hanem a távolodó Niall után futottam. Elmeséltem, hogy ma meg szeretnék ismerni, ha neki is jó. Szerencsére szabad napja volt, így velem tartott. Már kezdett nagyon sötét lenni, és a busz még mindig csak fél óra múlva jött, addig beszélgetéssel töltöttük az időt, így gyorsabban telt. Messziről már láttam a közeledő buszt, aminek örültem. Beültünk hátra, és szótlanul néztük a tájat. A mi megállónk következett, így leszálltunk.
Elindultunk a szállodánk felé, majd bent anyuék szobáját, és bekopogtunk. Anya nyitott ajtót.
- Sziasztok, már vártunk titeket. - köszönt mosolyogva
Köszöntünk a szüleimnek, és beléptünk a szobába. Apu megkért, hogy menjek ki, de nem mondta miért. Értetlen fejjel felálltam, és bíztatóan Niall-re kacsintottam, akinek szemében ott mutatkozott a félelem. Szegény. A szobámba érve, becsuktam az ajtót, és erősen füleltem, áthallatszik-e valami. Néha elkaptam egy-egy beszélgetésfoszlányt. Pl. ,,Hol ismerkedtetek meg?" ,,Együtt vagytok?" Miiii?!!
Ennek hallatára elnevettem magam. Inkább nem hallgatom tovább az eféle sületlenségeket, úgyhogy elmegyek lezuhanyzom. Jól esett a forró víz, ezután a nap után. A zuhany alatt gondolkodtam minden félén. Pl., rossz lesz visszamenni Londonba, meg ha visszamegyünk már nem lesz vissza sok a nyárból... Elvégre már augusztus van... De egyet nem értek. Niall hogy kerül Dublin-ba? Neki nem Londonban kéne lennie a többiekkel? Hozzátenném, ő nem dublin-i. Mindegy, majd kiderül. Biztos...
Kilépve a zuhany alól, egyből átjárta testemet, a fázás. Megtörölköztem, és felvettem a pizsamámat. A szobámban síri csendben ültem, hátha hallok valami beszédet, de sajnos nem így történt. Majd' megölt a kíváncsiság miről lehet szó odaát. Abban a pillanatban az sem érdekelt, hogy pizsamában vagyok, kiléptem a szobám ajtaján, és anyuék ajtajához simultam. Így már teljesen hallottam mindent. Niall elköszönt a szüleimtől, és lépteket hallottam, úgyhogy úgy rohantam a szobám felé, mint akit puskából lőttek volna ki, de természetesen olyan "ügyes" voltam, hogy nekicsapódtam az ajtómnak. Szerencsére gyorsan feleszméltem, úgyhogy gyorsan benyitottam a szobám ajtaján, hanyatt terültem az ágyon, és röhögésben törtem ki. Szerencsére nem buktam le, de nem sokon múlott. Kopogtak az ajtómon, én meg röhögve beengedtem Niall-t.
- Min nevetsz ennyire? - kérdezte
- Semmin. - válaszoltam - miről beszélgettetek, hogy apu kiküldött? - kíváncsiskodtam
- Többek közt' rólad. - felelte
- Rólam? Mit? - lepődtem meg
- Majd elmesélem, sok mindent. - válaszolt
- Oké.
Hagytam, ha akarja elmeséli. Habár el tudom képzelni...
- Nekem mennem kell, majd beszélünk, szia. - köszönt el
- Szia. - intettem
Eszembe jutott, hogy ma nem sok mindent ettem, de ezt a gyomrom korgása is jelezte. Kinyitottam a hűtőmet, de kongott az ürességtől. Átmentem anyuékhoz, kérni valami ennivalót. Szerencsére valamennyire tudok sütni, és pont megkívántam a palacsintát. Elkértem a szükséges alapanyagokat, és elkezdtem sütni pár palacsintát. A szobámhoz szerencsére tartozott konyha. Én megmondom őszintén, kiskorom óta elég önálló vagyok, így pár palacsinta sütése sem nagy feladat számomra.
A palacsinták fél órán belül elkészültek, és hozzá is láthattam. Szerencsére anyuék vettek nutellát (nyamii). Az étvágyammal nem volt baj, simán megettem vagy 5-6 palacsintát.
Rápillantottam a falon lévő órára, ami kereken este 10 órát mutatott. Még dobtam egy üzenetet Niall-nek, hogy mi újság?
Erre pillanatokon belül érkezett a válasz:
,,Semmi különös, veled?"
,,Sütöttem palacsintát.:)" - írtam
,,Ezt kár volt mondanod, éhes lettem"
,,Meglepő.:D Egyébként mit mondtak neked a szüleim?" - pötyögtem
,,Például: Apukád megkérdezte, mi a hátsó szándékom? Mondtam, hogy semmi, csak barátok vagyunk. Jófejek a szüleid"
Ezen el kellett nevetnem magam.
,,Köszi.:)" - mosolyodtam el, miközben ezt írtam
,,Mit csinálsz?"
,,Veled beszélek, azon kívül semmit, te?" - válaszoltam
,,Ugyanezt."
Itt vége szakadt a beszélgetésünknek, így írtam:
,,Jó éjt, megyek aludni, szia.:)" - írtam
,,Neked is jó éjt, szia." - válaszolt
Bezártam kulcsra az ajtót, mert mint kiderült nyitva volt, és álomra hajtottam a szemem, elvégre holnap várost nézünk.
Másnap:
Reggel kipattant a szemem reggel 8-kor. Nem tudom miért, én sosem kelek későn, még szünetben sem.
Még maradt egy órám reggeliig, amit a szobámban töltöttem el, semmittevéssel.
Az idő gyorsan telt szerencsére, és mire feleszméltem, már 9:03 perc lett.
Lementem a lépcsőn, és meglepetésemre az étkezőben még nem láttam anyuékat. Egyébként az itteni ételek/italok nagyon jó ízűek. Csináltam magamnak egy pirítóst, és nutellát kentem rá, na meg az elmaradhatatlan frissen facsart narancslé. Imádom. Leültem egy asztalhoz, és elkezdtem enni a reggelimet, illetve inni a narancslevemet. Pár percen belül megérkeztek anyuék, egy-egy tojásrántottával. Én már végeztem a reggelimmel, így felmehettem. Megbeszéltük, hogy fél óra múlva reggeli után, találkozzunk a bejáratnál. Bedobtam a táskámba egy-két dolgot, és észre sem vettem az idő múlását, de már lent kellene lennem. Lebattyogtam a lépcsőn, és megbotlottam, de nem estem el. Együtt indultunk el a buszmegállóba, és szerencsénk volt, mert a busz egyből jött. Felszálltunk a buszra, és úgy 20 perc után le is szálltunk a Dublin Castle-nél, ami nagyon szépen nézett ki. Ott eltöltöttünk egy bő órát, majd visszamentünk a megállóba, és ugyanúgy szerencsével jártunk, megint jött a busz. Beültünk egy négyes ülésbe, és háromnegyed órát utaztunk visszafelé. Előkerestem a telefonom, hogy fotózzak, de persze mindent megtaláltam csak azt nem, amikor kezembe akadt egy levél.
,,Kedves Amy! Legyél ott a Phoenix Parkban 13:00-kor."
Nincs feladója. Furcsa. Mindenesetre megkérem anyuékat, had' legyek ott. Nem tudom honnan tudja a nevem. Niall az? Nem, nem hiszem. Valamelyik haverja? Nem tudom. Mindenesetre ott leszek, legalábbis remélem ott lehetek. De nem értem, hogyan került a táskámba ez a levél? Mindig nálam volt.
Nekem már semmi sem világos. Először is: Niall mit keres Dublin-ban?Elvégre nem dublin-i.
Honnan tudja, hogy rajongok ezért a helyért? És, ki küldte a levelet?! Ez a hely, a rejtélyek városa. ,,Dublin a rejtélyek városa"
Rövidesen leszálltunk a buszról, és az óra 13 órát ütött.
- Apu, anyu, elmehetek erre a helyre most? - mutattam a lap alján lévő írásra
- Miért szeretnél oda elmenni? - kíváncsiskodott anyu
- Nem tudom, kaptam ezt a levelet. - adtam oda nekik az említett irományt
- Azzal a feltétellel, ha mi messziről figyelünk. - emelte fel a mutató ujját apu
- Jó, rendben. - adtam be a derekam
Lassan elindultam a lap alján említett helyszín felé. Anyu, meg apu szemében is félelem tükröződött, és kíváncsiság.
Odaérve, nem kicsit lepődtem meg, hogy ki áll ott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése