- Amy szemszöge -
/Augusztus 15./
Úgy éreztem ezt meg kell tennem. Tudom, ennek következményei lesznek, de abban a pillanatban nem érdekelt más. Lehet, hogy most a barátságunk tönkremegy, örökké. Liam éppen kérdezett Louistól, de ő ezt nem látta, pontosan addig, amíg a többiek nem kezdtek el ,,húú"-zni, meg tapsolni.(?)
Megcsókoltam. Félek ennek a következményeitől. Bár nem lökött el meg ilyenek de...
Pirulva váltunk el egymástól, és a többiek reakcióját figyeltük. Harry sunyin, de mégis boldogan elmosolyodott, Louis megölelt minket, Liam meg a hüvelykujját felmutatta, és közben mosolygott.
- Hagyunk titeket megbeszélni a dolgokat, majd jövünk. - állt fel Liam, a többiek meg egyetértően bólogattak. Pillanatokon belül már itt sem voltak.
- Én nem is tudom hol kezdjem... - hajtottam le a fejem
- Nem is kell. - mosolygott rám
- Teljesen megzavarodtam. Tudom, hogy csak barátok vagyunk, de... - folytattam
- Figyelj, Amy. Nem kell semmit megmagyaráznod, egyáltalán nem haragszom, sőt kifejezetten boldog vagyok emiatt, hogy megtetted.
- Akkor nem ment tönkre a barátságunk? - kérdeztem csodálkozó szemekkel
- Dehogyis, butus! - nevetett
- Most mi legyen? - kérdeztem zavartan
- Hogy érted?
- Hát, az emberek nem szoktak ok nélkül csókolózni, és ezt nem tudom miért tettem. Nem a felelsz vagy mersz miatt. Meg vagyok zavarodva! - csúszott ki a számon, ő meg döbbenten nézett rám.
- Nem? - kérdezte halkan
- Nem. - mosolyogtam halványan
Összenéztünk, és szavak nélkül megértettük egymás gondolatait, majd megcsókolt. Ekkor Harry rontott ki a szobájából.
- Hé, csapunk ma egy bulit? - kérdezte, de elakadt a szava, és mosolyogva intett a többieknek, hogy jöjjenek
- Wow. - szólalt meg Liam
- Végre!! - kiáltott fel Louis, amit nem értettem, mire mondja, hogy végre
- Én is ezt mondom. - virult Niall
Négyük között kapkodtam a fejem értetlenül.
- Miről van szó? - kérdeztem
- Emlékszel az első találkozásunkra, Amy? - kérdezte Harry, mire bólintottam
- Mondtuk, hogy Niall sokat mesélt rólad. - folytatta
- Igen. - helyeseltem
- Ezalatt azt értettük, hogy állandóan rólad beszélt. - fejezte be Harry, mire Liam felröhögött
- Így van! - mondták egyszerre, mire elég természetellenes színt vett fel a bőröm (rákvörös)
Én csak megbabonázva mosolyogtam.
- Nem folytatjuk tovább a felelsz vagy merszet? - ajánlottam fel, mire mindenki rávágta, hogy ,,de"
Beültem Niall ölbe, a többiek meg leültek velünk szembe, illetve mellénk.
- Amy, felelsz vagy mersz? - kérdezte Harry
- Merek. - vágtam rá gondolkodás nélkül
- Oké, akkor... edd meg a hajad. - röhögött. Na kösz, Harry. Ennél hülyébb merést, már kis sem lehetett volna találnod. "Megettem" a hajam.
- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem gonosz vigyorral
- Felelek. - vágta rá, ami meglepett
- Van-e olyan lány aki tetszik neked? - kérdeztem
- Öö... Nem lehetne mást kérdezni? - jött zavarba
- Szóval igen, ki a szerencsés lány? - mosolyogtam rá
- Úgy hívják, hogy Emily. - felelte
- Mik ki nem derülnek... - rázta a fejét Louis
- Várj. Milyen Emily? - jutott eszembe egy dolog, de tuti hülyeség
- Emily Carter. - felelte, nekem meg hatalmasra nyílt a szemem
Kérdőn néztek rám, én meg tapsikolva elmeséltem, hogy a legjobb barátnőmről van szó, az tuti.
- Alacsony, kék szeme van, és szőkésbarna haja? - kérdeztem
- Igen, és New Yorkban találkozunk. - mesélte boldogan
- De jó! Amúgy onnan is volt gyanús, hogy Emily a telefonban is gyanúsan beszélt. - Én
Még mindig Niall ölében ültem, amikor elnyomott az álom.
Később egy szobában ébredtem, de sehol senki. Rekedtes hangon szólongattam őket, de nem kaptam választ. Egy pillanatra megijedtem, mert egy pillanatig azt sem tudtam hol vagyok, de aztán leesett, hogy biztos elaludtam a repülőn, és megérkeztünk Amerikába. A csomagjaim a földön hevertek, a telefonom pedig az éjjeli szekrényen.Megnéztem az időt rajta, ami eléggé megdöbbentett. 13.21. Vagy ez csak az időeltolódás? Az időn kívül még azt is észrevettem, hogy jött 13 sms-em.
Niall: ,,Jó reggelt Szépség! Próbálunk kettőig, sietünk. xx Niall"
Anyu: ,,Megérkeztetek?"
Anyu: ,,Amy, írj ha megérkeztetek."
Anyu: ,,Mi most érkeztünk meg Londonba. A volt barátoddal szerencsére nem találkoztunk.:)"
Apu: ,,Jó mulatást! Csinálj sok képet."
Emily: Harry mesélte, hogy te turnézol velük, na meg mesélt még egy-két dolgot.:D Miért nem mondtad?:("
Emily: Ma találkozunk, sziaa. xx Em"
Ismeretlen szám: ,,Amy, merre vagy?"
Ismeretlen szám: ,,Nem láttalak a repülőn. Nem menekülsz előlem, úgyis megtalállak."
Ismeretlen szám: ,,Enyém vagy."
Winnie(osztálytárs): ,,Mázlista vagy, tudod?:D"
Anne(osztálytárs): ,,Turnézgatunk, turnézgatunk?:) Olvastam a híreket. Gratulaa. xx Anne"
Ellie(osztálytárs): ,,Írország, Amerika? NIALL?! :OO Kis mákos.:)"
Ez az ismeretlen szám csakis az exem lehet. Na most megszívta. Nem mentem vissza Londonba. Kíváncsi vagyok, milyen fejet vághatott, mikor nem látott sehol. Nevetésben törtem ki. Még egy kicsit telefonozgattam, de nagyon elment az idő. Kettő óra múlt tíz perccel. A következő pillanatban kopogtak.
- Gyere! - szóltam
- Sziasztok! - szálltam ki az ágyból, de elestem, Niall meg aggódva felhúzott a földről
Mindenkinek köszöntem egyesével, (Niallt megcsókoltam), de arra lettem figyelmes, hogy Harry mögött elbújt valaki.
- Emily!!!! - ugrottam a nyakába
- Amy, de rég láttalak!!! - ölelt meg
- Úgy hiányoztál! - öleltem továbbra is a legjobb barátnőmet
- Te is!! - mosolygott
Még elbeszélgettünk egy darabig, majd Emily Niall felé fordult, és elhívta beszélni, de csak 5 percre.
- Mit mondott? - kérdeztem kuncogva
- Hogy vigyázzak rád, és ne bántsalak meg, mert akkor megöl. - suttogta nevetve
- Egyébként, hogy kerültem ide? - kíváncsiskodtam
- Elaludtál a repülőn, és mi meg behoztunk a szobádba, mikor ideértünk. - válaszolta Liam
Az örömömnek egy sms vetett véget. Ami attól az idiótától jött.
,,Megvagy! xx Jack"
Micsoda?! Tessék?! Mi folyik itt? A telefonomat az ágy egyik végébe dobtam, és eleredtek a könnyeim.
- Mi történt? - kérdezte idegesen Niall
- Az, az e-elmebeteg m-megint-t írt... - bújtam hozzá, ő meg szorosan megölelt
- Azt, hogy megvagy, és még reggel amikor felkeltem is írt... - sütöttem le a szememet, és keserves zokogásban törtem ki, a többiek meg próbáltak nyugtatni, nem nagy sikerrel. Odaadtam Niallnek a telefont, majd elolvasta az sms-eket.
- Ne sírj! Minden renden lesz, csak meg akar ijeszteni. - nyugtatott
- Nem Niall. Semmi sincs rendben. - húzódtam el
- Hogy érted szépségem? - simította meg az arcomat
-Sosem fog békén hagyni, amíg el nem éri a célját. Nem akarlak bajba sodorni titeket. El kell mennem. - álltam fel
- Na azt itt és most felejtsd el! - húzott vissza Emily
- De... - kezdtem bele
- Semmi de! Nehogy már egy ilyen senkiházi rohadéktól félj ennyire! - üvöltötte torka szakadtából, amitől összerezzentem
- Rendben... - adtam meg magam
Jött egy újabb üzenetem, szerencsére anyutól.
,,Kincsem, ez igaz, amit Niallről meg rólad írnak?"
,,Igen, valóban a barátom.:) Majd elmesélem." - pötyögtem
Niall kivette a kezemből a telefont, és kiment az erkélyre vele, majd kb. 2 perc múlva vissza is jött, elégedett mosollyal az arcán.
- Mit csináltál? - mosolyogtam rá
- Az a Jack gyerek nem fog többé bántani. Elintéztem. - ölelt meg
- Mi? - néztem rá értetlenül
- Megfenyegettem, és annyira berezelt, hogy megígérte, hogy nem keres többet. Érezhető volt a hangján. - magyarázta el
- Köszönöm! - öleltem meg szorosan
- Niall szemszöge -
Rettentően boldog vagyok. Ha tudná, mióta vártam már erre, és annak örülök a legjobban, hogy ő is így érez irántam. Holnap lesz a születésnapja, és a többiekkel rendeztünk neki egy bulit. A szülei is itt lesznek, de holnapig ez titok. Még jó, hogy Emily is el tudott jönni.
Pirulva váltunk el egymástól, és a többiek reakcióját figyeltük. Harry sunyin, de mégis boldogan elmosolyodott, Louis megölelt minket, Liam meg a hüvelykujját felmutatta, és közben mosolygott.
- Hagyunk titeket megbeszélni a dolgokat, majd jövünk. - állt fel Liam, a többiek meg egyetértően bólogattak. Pillanatokon belül már itt sem voltak.
- Én nem is tudom hol kezdjem... - hajtottam le a fejem
- Nem is kell. - mosolygott rám
- Teljesen megzavarodtam. Tudom, hogy csak barátok vagyunk, de... - folytattam
- Figyelj, Amy. Nem kell semmit megmagyaráznod, egyáltalán nem haragszom, sőt kifejezetten boldog vagyok emiatt, hogy megtetted.
- Akkor nem ment tönkre a barátságunk? - kérdeztem csodálkozó szemekkel
- Dehogyis, butus! - nevetett
- Most mi legyen? - kérdeztem zavartan
- Hogy érted?
- Hát, az emberek nem szoktak ok nélkül csókolózni, és ezt nem tudom miért tettem. Nem a felelsz vagy mersz miatt. Meg vagyok zavarodva! - csúszott ki a számon, ő meg döbbenten nézett rám.
- Nem? - kérdezte halkan
- Nem. - mosolyogtam halványan
Összenéztünk, és szavak nélkül megértettük egymás gondolatait, majd megcsókolt. Ekkor Harry rontott ki a szobájából.
- Hé, csapunk ma egy bulit? - kérdezte, de elakadt a szava, és mosolyogva intett a többieknek, hogy jöjjenek
- Wow. - szólalt meg Liam
- Végre!! - kiáltott fel Louis, amit nem értettem, mire mondja, hogy végre
- Én is ezt mondom. - virult Niall
Négyük között kapkodtam a fejem értetlenül.
- Miről van szó? - kérdeztem
- Emlékszel az első találkozásunkra, Amy? - kérdezte Harry, mire bólintottam
- Mondtuk, hogy Niall sokat mesélt rólad. - folytatta
- Igen. - helyeseltem
- Ezalatt azt értettük, hogy állandóan rólad beszélt. - fejezte be Harry, mire Liam felröhögött
- Így van! - mondták egyszerre, mire elég természetellenes színt vett fel a bőröm (rákvörös)
Én csak megbabonázva mosolyogtam.
- Nem folytatjuk tovább a felelsz vagy merszet? - ajánlottam fel, mire mindenki rávágta, hogy ,,de"
Beültem Niall ölbe, a többiek meg leültek velünk szembe, illetve mellénk.
- Amy, felelsz vagy mersz? - kérdezte Harry
- Merek. - vágtam rá gondolkodás nélkül
- Oké, akkor... edd meg a hajad. - röhögött. Na kösz, Harry. Ennél hülyébb merést, már kis sem lehetett volna találnod. "Megettem" a hajam.
- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem gonosz vigyorral
- Felelek. - vágta rá, ami meglepett
- Van-e olyan lány aki tetszik neked? - kérdeztem
- Öö... Nem lehetne mást kérdezni? - jött zavarba
- Szóval igen, ki a szerencsés lány? - mosolyogtam rá
- Úgy hívják, hogy Emily. - felelte
- Mik ki nem derülnek... - rázta a fejét Louis
- Várj. Milyen Emily? - jutott eszembe egy dolog, de tuti hülyeség
- Emily Carter. - felelte, nekem meg hatalmasra nyílt a szemem
Kérdőn néztek rám, én meg tapsikolva elmeséltem, hogy a legjobb barátnőmről van szó, az tuti.
- Alacsony, kék szeme van, és szőkésbarna haja? - kérdeztem
- Igen, és New Yorkban találkozunk. - mesélte boldogan
- De jó! Amúgy onnan is volt gyanús, hogy Emily a telefonban is gyanúsan beszélt. - Én
Még mindig Niall ölében ültem, amikor elnyomott az álom.
Később egy szobában ébredtem, de sehol senki. Rekedtes hangon szólongattam őket, de nem kaptam választ. Egy pillanatra megijedtem, mert egy pillanatig azt sem tudtam hol vagyok, de aztán leesett, hogy biztos elaludtam a repülőn, és megérkeztünk Amerikába. A csomagjaim a földön hevertek, a telefonom pedig az éjjeli szekrényen.Megnéztem az időt rajta, ami eléggé megdöbbentett. 13.21. Vagy ez csak az időeltolódás? Az időn kívül még azt is észrevettem, hogy jött 13 sms-em.
Niall: ,,Jó reggelt Szépség! Próbálunk kettőig, sietünk. xx Niall"
Anyu: ,,Megérkeztetek?"
Anyu: ,,Amy, írj ha megérkeztetek."
Anyu: ,,Mi most érkeztünk meg Londonba. A volt barátoddal szerencsére nem találkoztunk.:)"
Apu: ,,Jó mulatást! Csinálj sok képet."
Emily: Harry mesélte, hogy te turnézol velük, na meg mesélt még egy-két dolgot.:D Miért nem mondtad?:("
Emily: Ma találkozunk, sziaa. xx Em"
Ismeretlen szám: ,,Amy, merre vagy?"
Ismeretlen szám: ,,Nem láttalak a repülőn. Nem menekülsz előlem, úgyis megtalállak."
Ismeretlen szám: ,,Enyém vagy."
Winnie(osztálytárs): ,,Mázlista vagy, tudod?:D"
Anne(osztálytárs): ,,Turnézgatunk, turnézgatunk?:) Olvastam a híreket. Gratulaa. xx Anne"
Ellie(osztálytárs): ,,Írország, Amerika? NIALL?! :OO Kis mákos.:)"
Ez az ismeretlen szám csakis az exem lehet. Na most megszívta. Nem mentem vissza Londonba. Kíváncsi vagyok, milyen fejet vághatott, mikor nem látott sehol. Nevetésben törtem ki. Még egy kicsit telefonozgattam, de nagyon elment az idő. Kettő óra múlt tíz perccel. A következő pillanatban kopogtak.
- Gyere! - szóltam
- Sziasztok! - szálltam ki az ágyból, de elestem, Niall meg aggódva felhúzott a földről
Mindenkinek köszöntem egyesével, (Niallt megcsókoltam), de arra lettem figyelmes, hogy Harry mögött elbújt valaki.
- Emily!!!! - ugrottam a nyakába
- Amy, de rég láttalak!!! - ölelt meg
- Úgy hiányoztál! - öleltem továbbra is a legjobb barátnőmet
- Te is!! - mosolygott
Még elbeszélgettünk egy darabig, majd Emily Niall felé fordult, és elhívta beszélni, de csak 5 percre.
- Mit mondott? - kérdeztem kuncogva
- Hogy vigyázzak rád, és ne bántsalak meg, mert akkor megöl. - suttogta nevetve
- Egyébként, hogy kerültem ide? - kíváncsiskodtam
- Elaludtál a repülőn, és mi meg behoztunk a szobádba, mikor ideértünk. - válaszolta Liam
Az örömömnek egy sms vetett véget. Ami attól az idiótától jött.
,,Megvagy! xx Jack"
Micsoda?! Tessék?! Mi folyik itt? A telefonomat az ágy egyik végébe dobtam, és eleredtek a könnyeim.
- Mi történt? - kérdezte idegesen Niall
- Az, az e-elmebeteg m-megint-t írt... - bújtam hozzá, ő meg szorosan megölelt
- Azt, hogy megvagy, és még reggel amikor felkeltem is írt... - sütöttem le a szememet, és keserves zokogásban törtem ki, a többiek meg próbáltak nyugtatni, nem nagy sikerrel. Odaadtam Niallnek a telefont, majd elolvasta az sms-eket.
- Ne sírj! Minden renden lesz, csak meg akar ijeszteni. - nyugtatott
- Nem Niall. Semmi sincs rendben. - húzódtam el
- Hogy érted szépségem? - simította meg az arcomat
-Sosem fog békén hagyni, amíg el nem éri a célját. Nem akarlak bajba sodorni titeket. El kell mennem. - álltam fel
- Na azt itt és most felejtsd el! - húzott vissza Emily
- De... - kezdtem bele
- Semmi de! Nehogy már egy ilyen senkiházi rohadéktól félj ennyire! - üvöltötte torka szakadtából, amitől összerezzentem
- Rendben... - adtam meg magam
Jött egy újabb üzenetem, szerencsére anyutól.
,,Kincsem, ez igaz, amit Niallről meg rólad írnak?"
,,Igen, valóban a barátom.:) Majd elmesélem." - pötyögtem
Niall kivette a kezemből a telefont, és kiment az erkélyre vele, majd kb. 2 perc múlva vissza is jött, elégedett mosollyal az arcán.
- Mit csináltál? - mosolyogtam rá
- Az a Jack gyerek nem fog többé bántani. Elintéztem. - ölelt meg
- Mi? - néztem rá értetlenül
- Megfenyegettem, és annyira berezelt, hogy megígérte, hogy nem keres többet. Érezhető volt a hangján. - magyarázta el
- Köszönöm! - öleltem meg szorosan
- Niall szemszöge -
Rettentően boldog vagyok. Ha tudná, mióta vártam már erre, és annak örülök a legjobban, hogy ő is így érez irántam. Holnap lesz a születésnapja, és a többiekkel rendeztünk neki egy bulit. A szülei is itt lesznek, de holnapig ez titok. Még jó, hogy Emily is el tudott jönni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése