Egy idióta vagyok! Megcsaltam életem szerelmét, ezzel a lánnyal, aki mellesleg Louis barátnője. Ráadásul a szülinapján. Tudom, nem mentség erre az, hogy részeg voltam. Nem tudtam mit csinálok, és a fiúk másnap reggel szembesítettek a tényekkel. Azt hittem rosszul hallok, amikor mondták, hogy Emilyvel elhagyták Amerikát. Írországba mehettek vagy Londonba, de szerintem az előbbi. Utánuk kell mennem. Nem érdekel a turné. Bedobáltam a bőröndömbe a cuccaimat, és lementem elköszönni.
- Elmegyek. - közöltem
- Mi?? Nem hagyhatod itt a turnét! - akadt ki Harry
- Tudod miért megyek. - néztem a szemébe
- Oh, az más. Sok sikert, haver. - mondta Harry
Eszeveszett tempóban rohantam ki a reptérre, nem foglalkozva a paparazzikkal és rajongókkal. Szerencsém volt, mivel pont megy egy járat Írországba. Átrakattam a jegyem, és sietősen futottam a biztonsági kapu felé, mert mindjárt lekésem a gépet. Nagy nehezen átvergődtem a tömegen, és nem sokkal később már a hatalmas repülőn ültem.
/10 óra múlva/
Egy szemhunyásnyit sem aludtam, nem is bírtam volna. Látni akartam Amyt. Beszéltem Emilyvel, aki ugyan haragszik rám, de szeretné ha megbeszélnénk a dolgokat, ahogy én is. Megadta annak a helynek a nevét, ahol vannak, így már nem lesz nehéz dolgom megtalálni őket. Fogtam egy taxit, ami letett a szállásuk előtt.
Emily nincs itthon, elment valamerre, amíg megpróbálok Amyvel beszélni. Becsöngettem, és egy kisírt szemű lány nyitott ajtót, aki a kezében az egyik képünket szorongatta, és amint meglátott gyorsan lerakta.
- Amy? - kérdeztem bizonytalanul
- I-igen. - felelte dadogva
- Bejöhetek? - kérdeztem előre is félve a nemleges választól, de szerencsére egy aprót bólintott
Bent leültem vele szembe, de ő nem akarta felvenni velem a szemkontaktust. A szívem szakad meg, hogy így kell látnom, és a legrosszabb az, hogy mindez miattam van. Utálom magam! Utálom, hogy ezt tettem!
/Amy szemszöge/
Amikor megláttam Niallt, azt hittem sokkot kapok. Honnan tudta, hogy itt vagyok? Biztos Em mondta el neki.
- Tudom, ez nem változtat semmin, de nagyon sajnálom. - nézett rám bocsánatkérő szemekkel
- Felejtsük el. - közöltem a sírás határán
- Kérlek Amy, bocsáss meg.
- Már nem haragszom. - mosolyodtam el alig észrevehetően
- Tényleg?
- Igen, tényleg. De ne siessük el a dolgot. - kértem, ő meg bólintott
- Visszajöttök velem Amerikába? - kérdezte, én meg hezitáltam. Nagyon hiányzik. Egész nap az egereket itatom. Miatta.
- Igen. - mondtam ki Emily nevében is
- Köszönöm. - hálálkodott
Lehet, hülyeséget csinálok, de visszamegyünk vele Amerikába. Remélem azért nem baj, hogy Emily nevében is beleegyeztem. De ha nem akar jönni akkor mindegy. Elkezdtem pakolni a cuccaimat, de közben a barátnőm hazaért. Kacsintott egyet Niallnek biztatásként, de azt hitték nem vettem észre. Bőrönddel a kezemben jöttem ki, és meglepődtem, mert Emilynek már ott volt a kezében a bőrönd. Elhagytuk a szállást, és kimentünk a repülőtérre. A bejáratnál még utoljára visszanéztem Írországra, majd haladtam tovább. Niall mint kiderült, rendelt magángépet, úgyhogy arrafelé indultunk, ahonnan a gép indul. Nem sokkal később már a felhők között repkedtünk. Ahogy elnézegettem, a gép gyönyörű, de sajnos most nem tudok ezzel foglalkozni. Nem tudom mi tévő legyek. De ezen már nem tudtam gondolkodni, mert benyelt az álomvilág.
- Amy kelj fel, megérkeztünk. - keltegetett lágyan egy hang
- Louis! - keltem fel mosolyogva - hogy kerülök ide? Hol vagyok?
- Elaludtál a repülőn, és nem keltél fel. Mikor Emily mesélte, hogy jöttök, foglaltunk egy szobát neked és Em-nek. - felelte, és a következő pillanatban berontott az az... Akit meg tudnék ölni. Az a Nora. Ráugrott Louisra, és elkezdte puszilgatni, én meg kimentem. Megálltam Niall szobája előtt, és egy nagyot sóhajtottam, majd benyitottam. Az erkélyen volt, én meg kimentem.
- Szia. - köszöntem
- Szia. - köszönt vissza rám se nézve
- Beszélhetünk? - kérdeztem félénken
- Igen. - ült le velem szembe
Megbeszéltük a dolgokat én pedig megbocsájtottam neki. Kézen fogva sétáltunk vissza a többiekhez. Nora gyilkos szemekkel nézett minket, a többiek mosolyogva.
- Ma lesz koncertünk, ugye eljöttök a lányokkal? - suttogta Niall
- Persze. - mosolyogtam rá - mikor lesz?
- Pontosan két és fél óra múlva.
- Akkor megyek készülődni. Emily jössz? - kérdeztem a legjobb barátnőmet. Felsiettünk a szobánkba és elkezdtünk készülődni.
- Mit vegyek fel? - álltam meg a bőröndöm előtt, Emily pedig segített. Végül emellett döntöttem. Most következett a barátnőm szerelése. Nagy nehezen, de kiválasztottuk a megfelelő öltözetet. A táskánkat felkapva sétáltunk le a lépcsőn. A fiúk elmentek valahova, csak Nora volt ott, meg egy másik lány, akit nem ismertem. Nora szokásos kivágott öltözetben "tündökölt".
- Sziasztok. - köszöntem
- Szia, Sophia vagyok. - köszönt mosolyogva a barna hajú lány
- Szia, Amy vagyok. - mutatkoztam be
Egy elegáns ruhát viselt, és barna haja hullámokban omlott a vállára. Aranyos lánynak tűnik. Beszélgettem még egy kicsit Sophiaval, amíg Emily felment a telefonjáért, mert a nagy kapkodásban sikerült fent hagynia. Nora a telefonját nyomkodta, és mikor megérkeztek a többiek, egyből ráugrott Louisra. Liam átölelte Sophia-t, Harry Emilyvel beszélgetett.
- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülembe a barátom
- Köszönöm. - bújtam hozzá
- Indulhatnánk? - kérdezte flegmán Nora
- Persze. - karolta át a derekát Louis. Szegény. Ez a lány csak kihasználja. Beültünk az autóba és a koncert helyszíne felé hajtottunk. Pillanatokon belül arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk. A stadion hatalmas volt, rengeteg ember állt a bejárat előtt. A biztonságiak segítségével könnyen átjutottunk a tömegen. Bementünk a backstage-be, a srácok pedig elmentek készülődni. Nora végig a telefonján pötyögött, és egyszer csak jött egy telefonhívás, amiből annyit hallottam, hogy ,,sziaa édes, hamarosan találkozunk, és sok pénzzel térek haza, miután szakítottam Louis-val.".
Nem szoktam beleavatkozni mások dolgaiba, de ez volt az a pont, ahol eldurrant az agyam, és gyilkos szemekkel lépkedtem a lány elé.
- Te, pénzéhes dög! Tudhattam volna, hogy csak Louis pénzére hajtasz! - szűkítettem össze résnyire a szemem
- Drága, Amy. Ezt Lou nem fogja megtudni, csak miután dobtam. A te szavad az enyém ellen semmit sem
ér. - vigyorgott gúnyosan
- Te...te! Ribanc! - kaptam volna el a haját, de másik két lány odaugrott, hogy lefogjon.
- Csajok, ahelyett, hogy engem csesztettek, inkább vigyázzatok a barátaitokra. Mielőtt valami történik. - nézett rám a műszempilláit megrebegtetve, még mindig azzal a gúnyos vigyorral, amit legszívesebben letöröltem volna onnan. Mart az idegesség belülről. Még egyszer összefutottam Niallel, és adtam neki egy ,,sok szerencsét" puszit, és felmentek a színpadra. A rajongók tomboltak, amikor meglátták őket. Csodálatos volt az egész koncert. A végén válaszoltak kérdésekre. Pl.: Niall, van barátnőd? Gondoltam, csak egy igennel vagy nemmel felel, de megdöbbentő volt amit tett.
- Igen, van. Amy kérlek gyere ide. - szólt hátra, én meg vörös fejjel kiléptem a színpadra, és megcsókolt, mire rengeteg rajongó elmosolyodott, őrjöngött vagy éppen azt tervezte, hogy, hogyan fog megölni.
Louis is megkérte Norát, hogy jöjjön ki, ő meg kiélvezve a rivaldafényt, lépkedett ki a színpadra, nekem meg az ilyen emberektől hánynom kell. Lassan véget ért a koncert, és másfél óra múlva már a szállodában voltunk. Emily átment Harryhez, én meg Niallhöz.
- Szia. - köszönt fáradt mosollyal
- Szia. - pusziltam meg az arcát. - Köszönöm.
- Mit? - kérdezte kíváncsian
- A koncertet. Utálom Norát, főleg a mai húzása miatt. - vallottam be
- Mit csinált?
Elmeséltem neki az egészet, ő meg nem akart hinni a fülének. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán visszamentem a szobámba. Belépve Emilyt nem találtam a szobában.
- Em, hol vagy? - kérdeztem
- Fürdöm. - kiáltott ki a fürdőből
Átöltöztem pizsamába, és bedőltem az ágyba, de aludni nem tudtam. Emily kijött, és ő is hiába forgolódott, nem tudott aludni.
- Beszélgetünk? - kérdezte
- Igen. - ültem fel
Kitárgyaltunk mindent, mindenkit. Neki sem szimpatikus Nora.
Olyan egy óra múlva belealudtunk a beszélgetésbe...
- Amy? - kérdeztem bizonytalanul
- I-igen. - felelte dadogva
- Bejöhetek? - kérdeztem előre is félve a nemleges választól, de szerencsére egy aprót bólintott
Bent leültem vele szembe, de ő nem akarta felvenni velem a szemkontaktust. A szívem szakad meg, hogy így kell látnom, és a legrosszabb az, hogy mindez miattam van. Utálom magam! Utálom, hogy ezt tettem!
/Amy szemszöge/
Amikor megláttam Niallt, azt hittem sokkot kapok. Honnan tudta, hogy itt vagyok? Biztos Em mondta el neki.
- Tudom, ez nem változtat semmin, de nagyon sajnálom. - nézett rám bocsánatkérő szemekkel
- Felejtsük el. - közöltem a sírás határán
- Kérlek Amy, bocsáss meg.
- Már nem haragszom. - mosolyodtam el alig észrevehetően
- Tényleg?
- Igen, tényleg. De ne siessük el a dolgot. - kértem, ő meg bólintott
- Visszajöttök velem Amerikába? - kérdezte, én meg hezitáltam. Nagyon hiányzik. Egész nap az egereket itatom. Miatta.
- Igen. - mondtam ki Emily nevében is
- Köszönöm. - hálálkodott
Lehet, hülyeséget csinálok, de visszamegyünk vele Amerikába. Remélem azért nem baj, hogy Emily nevében is beleegyeztem. De ha nem akar jönni akkor mindegy. Elkezdtem pakolni a cuccaimat, de közben a barátnőm hazaért. Kacsintott egyet Niallnek biztatásként, de azt hitték nem vettem észre. Bőrönddel a kezemben jöttem ki, és meglepődtem, mert Emilynek már ott volt a kezében a bőrönd. Elhagytuk a szállást, és kimentünk a repülőtérre. A bejáratnál még utoljára visszanéztem Írországra, majd haladtam tovább. Niall mint kiderült, rendelt magángépet, úgyhogy arrafelé indultunk, ahonnan a gép indul. Nem sokkal később már a felhők között repkedtünk. Ahogy elnézegettem, a gép gyönyörű, de sajnos most nem tudok ezzel foglalkozni. Nem tudom mi tévő legyek. De ezen már nem tudtam gondolkodni, mert benyelt az álomvilág.
- Amy kelj fel, megérkeztünk. - keltegetett lágyan egy hang
- Louis! - keltem fel mosolyogva - hogy kerülök ide? Hol vagyok?
- Elaludtál a repülőn, és nem keltél fel. Mikor Emily mesélte, hogy jöttök, foglaltunk egy szobát neked és Em-nek. - felelte, és a következő pillanatban berontott az az... Akit meg tudnék ölni. Az a Nora. Ráugrott Louisra, és elkezdte puszilgatni, én meg kimentem. Megálltam Niall szobája előtt, és egy nagyot sóhajtottam, majd benyitottam. Az erkélyen volt, én meg kimentem.
- Szia. - köszöntem
- Szia. - köszönt vissza rám se nézve
- Beszélhetünk? - kérdeztem félénken
- Igen. - ült le velem szembe
Megbeszéltük a dolgokat én pedig megbocsájtottam neki. Kézen fogva sétáltunk vissza a többiekhez. Nora gyilkos szemekkel nézett minket, a többiek mosolyogva.
- Ma lesz koncertünk, ugye eljöttök a lányokkal? - suttogta Niall
- Persze. - mosolyogtam rá - mikor lesz?
- Pontosan két és fél óra múlva.
- Akkor megyek készülődni. Emily jössz? - kérdeztem a legjobb barátnőmet. Felsiettünk a szobánkba és elkezdtünk készülődni.
- Mit vegyek fel? - álltam meg a bőröndöm előtt, Emily pedig segített. Végül emellett döntöttem. Most következett a barátnőm szerelése. Nagy nehezen, de kiválasztottuk a megfelelő öltözetet. A táskánkat felkapva sétáltunk le a lépcsőn. A fiúk elmentek valahova, csak Nora volt ott, meg egy másik lány, akit nem ismertem. Nora szokásos kivágott öltözetben "tündökölt".
- Sziasztok. - köszöntem
- Szia, Sophia vagyok. - köszönt mosolyogva a barna hajú lány
- Szia, Amy vagyok. - mutatkoztam be
Egy elegáns ruhát viselt, és barna haja hullámokban omlott a vállára. Aranyos lánynak tűnik. Beszélgettem még egy kicsit Sophiaval, amíg Emily felment a telefonjáért, mert a nagy kapkodásban sikerült fent hagynia. Nora a telefonját nyomkodta, és mikor megérkeztek a többiek, egyből ráugrott Louisra. Liam átölelte Sophia-t, Harry Emilyvel beszélgetett.
- Gyönyörű vagy. - suttogta a fülembe a barátom
- Köszönöm. - bújtam hozzá
- Indulhatnánk? - kérdezte flegmán Nora
- Persze. - karolta át a derekát Louis. Szegény. Ez a lány csak kihasználja. Beültünk az autóba és a koncert helyszíne felé hajtottunk. Pillanatokon belül arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk. A stadion hatalmas volt, rengeteg ember állt a bejárat előtt. A biztonságiak segítségével könnyen átjutottunk a tömegen. Bementünk a backstage-be, a srácok pedig elmentek készülődni. Nora végig a telefonján pötyögött, és egyszer csak jött egy telefonhívás, amiből annyit hallottam, hogy ,,sziaa édes, hamarosan találkozunk, és sok pénzzel térek haza, miután szakítottam Louis-val.".
Nem szoktam beleavatkozni mások dolgaiba, de ez volt az a pont, ahol eldurrant az agyam, és gyilkos szemekkel lépkedtem a lány elé.
- Te, pénzéhes dög! Tudhattam volna, hogy csak Louis pénzére hajtasz! - szűkítettem össze résnyire a szemem
- Drága, Amy. Ezt Lou nem fogja megtudni, csak miután dobtam. A te szavad az enyém ellen semmit sem
ér. - vigyorgott gúnyosan
- Te...te! Ribanc! - kaptam volna el a haját, de másik két lány odaugrott, hogy lefogjon.
- Csajok, ahelyett, hogy engem csesztettek, inkább vigyázzatok a barátaitokra. Mielőtt valami történik. - nézett rám a műszempilláit megrebegtetve, még mindig azzal a gúnyos vigyorral, amit legszívesebben letöröltem volna onnan. Mart az idegesség belülről. Még egyszer összefutottam Niallel, és adtam neki egy ,,sok szerencsét" puszit, és felmentek a színpadra. A rajongók tomboltak, amikor meglátták őket. Csodálatos volt az egész koncert. A végén válaszoltak kérdésekre. Pl.: Niall, van barátnőd? Gondoltam, csak egy igennel vagy nemmel felel, de megdöbbentő volt amit tett.
- Igen, van. Amy kérlek gyere ide. - szólt hátra, én meg vörös fejjel kiléptem a színpadra, és megcsókolt, mire rengeteg rajongó elmosolyodott, őrjöngött vagy éppen azt tervezte, hogy, hogyan fog megölni.
Louis is megkérte Norát, hogy jöjjön ki, ő meg kiélvezve a rivaldafényt, lépkedett ki a színpadra, nekem meg az ilyen emberektől hánynom kell. Lassan véget ért a koncert, és másfél óra múlva már a szállodában voltunk. Emily átment Harryhez, én meg Niallhöz.
- Szia. - köszönt fáradt mosollyal
- Szia. - pusziltam meg az arcát. - Köszönöm.
- Mit? - kérdezte kíváncsian
- A koncertet. Utálom Norát, főleg a mai húzása miatt. - vallottam be
- Mit csinált?
Elmeséltem neki az egészet, ő meg nem akart hinni a fülének. Még beszélgettünk egy kicsit, aztán visszamentem a szobámba. Belépve Emilyt nem találtam a szobában.
- Em, hol vagy? - kérdeztem
- Fürdöm. - kiáltott ki a fürdőből
Átöltöztem pizsamába, és bedőltem az ágyba, de aludni nem tudtam. Emily kijött, és ő is hiába forgolódott, nem tudott aludni.
- Beszélgetünk? - kérdezte
- Igen. - ültem fel
Kitárgyaltunk mindent, mindenkit. Neki sem szimpatikus Nora.
Olyan egy óra múlva belealudtunk a beszélgetésbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése